A felhők típusai
Három közismert felhőtípus létezik: a nyilvános felhő, a magánfelhő és a hibrid felhő. A nyilvános felhő tulajdonosa egy felhőszolgáltató, például az Amazon vagy a Microsoft, de a felhő nyilvánosan elérhető. A magánfelhő tulajdonosa általában egy szervezet, amely a felhőhöz való hozzáférést is szabályozza. A hibrid felhő a nyilvános és a magánfelhő kombinációja. A különböző felhőtípusokat a tulajdonjog, az infrastruktúra, a végfelhasználói rendelkezésre állás, a költségek, a biztonság és az adatok helye szempontjából tekintjük át.
Nyilvános felhő
A nyilvános felhők esetében a felhőinfrastruktúra tulajdonosa egy felhőszolgáltató, és az infrastruktúra az interneten keresztül nyilvánosan elérhető (1.7. ábra). A felhőinfrastruktúrát a felhőszolgáltató üzemelteti, a végfelhasználók pedig távolról is hozzáférhetnek az infrastruktúrához úgy, hogy nem kell hardvert és szoftvert vásárolni és beállítani. A nyilvános felhőbeli erőforrások végfelhasználók között vannak megosztva. A nyilvános felhőbeli felhasználók általában a szolgáltatások használati időtartama alapján fizetnek. A nyilvános felhőbeli díjszabási modellek azonban eltérőek lehetnek az egyes szolgáltatók és felhőszolgáltatások esetében. A biztonsági szintet és a használati feltételeket a szolgáltató határozza meg. Ennek következtében a végfelhasználóknak kötelezően figyelembe kell venniük a szolgáltató által meghatározott korlátozásokat a szolgáltatásaik igénybevétele során.
1.7. ábra: Nyilvános felhő.
A nyilvános felhők egyik változata a szuverén felhők – olyan nyilvános felhők, amelyek fizikailag el vannak különítve más nyilvános felhőktől, és amelyekhez a hozzáférés meghatározott szervezetekre (különösen kormányokra) vagy olyan országokra/régiókra korlátozódik, amelyek szigorú követelményeket támasztanak az adatok tárolási módjára és helyére vonatkozóan. Az Amazon, a Microsoft és a Google szuverén felhőket futtat az Egyesült Államok kormánya számára. Szuverén felhőket is kínálnak olyan helyeken, mint Németország és Kína.
Magánfelhő
A magánfelhők esetében a felhőinfrastruktúra tulajdonosa egy szervezet (1.8. ábra). Az infrastruktúra a szervezeti intraneten keresztül érhető el a megadott felhasználók számára. A felhőalapú környezet beszerzéséről, beállításáról, üzemeltetéséről és karbantartásáról maga a szervezet gondoskodik. A magánfelhőbeli erőforrások általában a szervezet végfelhasználói között vannak megosztva. A nyilvános felhővel ellentétben a magánfelhő biztonsági szintjét és használati feltételeit a szervezet határozza meg. Mivel a teljes infrastruktúra a szervezetben található, a biztonság megfelelhet a szervezet szabályzatainak.
1.8. ábra: Magánfelhő.
Hibrid felhő
A hibrid felhőben az infrastruktúra egy saját tulajdonú magánfelhőt és egy bérelt nyilvános felhőt is magában foglal (1.9. ábra). A hibrid felhők lehetővé teszik a „felhőalapú teljesítménynövelést”, amelynek során a szervezet a saját magánfelhőjét használja a saját igényei zömének kielégítésére, és dinamikusan helyezi üzembe az erőforrásokat a nyilvános felhőben, ha a kihasználtság meghaladja a szervezet magánfelhőjének kapacitását. Ha a szabályozási követelmények megakadályozzák, hogy bizonyos adatok külső helyszínen legyenek tárolva, a hibrid felhők erre a problémára is megoldást kínálhatnak.
1.9. ábra: Hibrid felhő.
Folyamatosan jelennek meg további felhőtípusok is. Ilyenek például a közösségi felhők, amelyek biztonsági vagy más szempontból azonos működésű szervezetek között osztják meg az infrastruktúrát. A kormánnyal szorosan együttműködő nonprofit szervezetek közösségi felhőt hozhatnak létre és oszthatnak meg. Egy másik felhőtípus az elosztott felhő, amely hozzáférést biztosít a felhőbeli felhasználóknak a különböző földrajzi helyeken található gépekhez. Ilyen például a Cloud@Home, amely megosztott erőforrásként használja az önkéntes erőforrásokat.