A Windows Server fájlrendszerének definiálása
Mielőtt adatokat tárolhat egy köteten, először formáznia kell a kötetet. Ehhez ki kell választania azt a fájlrendszert, amelyet a kötetnek használnia kell. Számos fájlrendszer érhető el, amelyek mindegyike saját előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik.
Mi az a fájlrendszer?
A fájlrendszer számos olyan funkciót biztosít, amelyek tárolóeszközökön implementálják a fájlok tárolását és lekérését. Lehetővé teszi a fájlok hierarchikus struktúrában való rendszerezését, és szabályozza azok formátumát és elnevezési konvencióját. A fájlrendszerek számos tárolóeszközt támogatnak, beleértve a merevlemezeket és a cserélhető adathordozókat is.
A Windows operációs rendszeren elérhető összes fájlrendszer a következő tárolási összetevőkből áll:
- Fájlok. A fájl a kapcsolódó adatok logikai csoportosítása.
- Könyvtárak. A címtárak címtárak és fájlok hierarchikus gyűjteményei.
- Kötetek. A kötet könyvtárak és fájlok gyűjteménye.
Mik a Windows Server fájlrendszertípusok megkülönböztető jellemzői?
A Windows Server fájlrendszertípusai a következők:
- Fájlfoglalási táblázat (FAT), FAT32 és kiterjesztett fájlfoglalási táblázat (exFAT).
- Az NT fájlrendszer (NTFS).
- ReFS fájlrendszer.
FAT, FAT32 és exFAT
A FAT fájlrendszer a Windows operációs rendszerek támogatásában elérhető legegyszerűbb fájlrendszer. Kötetszintű tábla használatával nyomon követi a fájlrendszer-objektumokat. A FAT a táblázat két példányát tartja fenn a rugalmasság érdekében. Mind a tábláknak, mind a gyökérkönyvtárnak rögzített helyen kell lennie a formázott lemezen.
A fájlfoglalási tábla méretkorlátozása miatt a FAT nem használható 4 gigabájtnál (GB) nagyobb kötetek létrehozására. A nagyobb lemezek elhelyezéséhez a Microsoft kifejlesztette a FAT32-t, amely akár 64 GB-os partíciókat is támogat.
Az exFAT a flash meghajtókhoz tervezett fájlrendszer, amely támogatja a FAT32-vel elérhetőnél nagyobb kötetméreteket. Olyan médiaeszközökkel működik, mint a modern síkképernyős tévék, médiaközpontok és hordozható médiajátszók.
Sem a FAT, sem a FAT32 nem biztosít fájlrendszerszintű biztonságot. Nem szabad FAT vagy FAT32 köteteket létrehozni a Windows Server operációs rendszereket futtató kiszolgálókhoz csatlakoztatott lemezeken. Előfordulhat azonban, hogy a FAT, FAT32 vagy exFAT használatával külső adathordozókat, például USB flash meghajtókat formáz.
Tipp.
A Windows Server 2016-tól kezdve a FAT és a FAT32 támogatja a titkosítást a titkosító fájlrendszeren (EFS) keresztül.
NTFS
Hagyományosan az NTFS volt a Windows Server operációs rendszerek fájlrendszerének leggyakoribb választása. Az NTFS számos fejlesztést kínál a FAT-hez, amelyek fejlett adatstruktúrák használatával javítják a teljesítményt, a megbízhatóságot és a lemezterület-kihasználtságot. Az NTFS beépített biztonságot is biztosít, olyan hozzáférés-vezérlési képességekkel, mint a hozzáférés-vezérlési listák (ACL-ek), a naplózás, a fájlrendszer naplózása és a titkosítás. Az NTFS támogatja a fájlrendszer tömörítését és titkosítását is, bár kölcsönösen kizárják őket, így nem alkalmazhatja mindkettőt ugyanarra a fájlra vagy mappára.
Megjegyzés:
Az NTFS szükséges a kötetek több Windows Server-szerepkört és szolgáltatást( például Active Directory tartományi szolgáltatások (AD DS), VSS-t és elosztott fájlrendszert (DFS) futtató kiszolgálókon való implementálásakor.
ReFS
A Microsoft bevezette a ReFS-t a Windows Server 2012-ben az NTFS képességeinek javítása érdekében. A ReFS egyik elsődleges erőssége, amint azt a neve is jelzi, az adatsérüléssel szembeni fokozott rugalmassága pontosabb észlelési mechanizmussal és az integritási problémák online megoldásának képességével. A ReFS támogatja az egyes fájlok és kötetek nagyobb méretét, beleértve azok deduplikációját is.
A legtöbb esetben a ReFS a Windows Server 2022-ben az adatkötetek optimális fájlrendszer-kiválasztása. Ne feledje azonban, hogy a ReFS nem nyújt teljes körű szolgáltatásparitást az NTFS-hez. A ReFS például nem támogatja a fájlszintű tömörítést és titkosítást. Rendszerindító kötetekhez és cserélhető adathordozókhoz sem alkalmas.
Mik azok az ágazatok és a foglalási egységek?
A szektor a merevlemezre írható vagy olvasható adatok minimális mennyisége. A szektorméretet hagyományosan 512 bájton rögzítették. A modern meghajtók nagyobb méreteket támogatnak, például 1 KB, 2 KB vagy 4 KB. A kötetek fájlrendszerrel való formázása a szektorokat logikai fürtökbe, más néven foglalási egységekbe egyesíti. Ha például egy merevlemez szektorai 512 bájtok, a 4 KB-os fürtök nyolc szektort, a 64 KB-os fürtök pedig 128 szektort foglalnak el. Ha elindítja a formázási folyamatot, kiválaszthatja az előnyben részesített fürtméretet. Másik lehetőségként az alapértelmezett értékekre is támaszkodhat, amelyek a kötet mérete alapján határozzák meg a fürt méretét.
A fürt mérete a fájl tárolására használható legkisebb lemezterületet jelöli a fájlrendszer által meghatározott formátum alapján. Ha a fájlméret nem egyezik meg az egyes vagy több fürtmérettel, ez bizonyos fokú lemezterület-kihasználatlanságot eredményez. A kisebb fürtméret kiválasztása azonban negatív hatással lehet a teljesítményre, mivel a fájlból való olvasáshoz vagy a fájlba való íráshoz nagyobb számú lemezműveletre lehet szükség. Az optimális fürtméret kiválasztása mellett gondoskodnia kell arról, hogy a fürt határai igazodjanak az alapul szolgáló szektorokhoz.
A teljesítmény javítása érdekében próbálja meg a lehető legszorosabban egyezni a foglalási egység méretével a lemezre írt vagy a lemezről beolvasott fájl- vagy rekordmérethez. Ha például egy 8192 bájtos rekordokat író adatbázissal rendelkezik, az optimális foglalási egység mérete 8 KB lenne. Ezzel a beállítással az operációs rendszer teljes rekordot írhat egyetlen foglalási egységben a köteten. A 4 KB-os foglalási egység méretének használatával az operációs rendszernek fel kell osztania a rekordot két foglalási egységre, és kezelnie kell a mögöttes metaadatok frissítéseit. A megfelelő méretű foglalási egység használatával csökkentheti a kiszolgáló lemezalrendszerének számítási feladatait.